Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

Szemelvények

SORSUNK DÉLIBÁBJA – Böszörményi Zoltán versei


  

EGYMÁSTÓL
 
Átüt a semmin a félelem,
Lázítani mégsem merem.
Figyelem, magamat magamba ásva,
Hogyan változom korallba zárva.
A tenyerem kérges lett a lapáttól,
Mégsem tudunk megválni egymástól.
Lázítani nem merem,
Átüt a semmin a félelem. 
 

KULCSRA ZÁRVA

ANTIQUAI KÉPESLAP

Égre feszített vitorlavászon, itatós a
felhő, szárnyaikat lengetik a kőpelikánok.
Szomjas bokor alatt a fény gyíkként szalad,
kék fuvallat kutatja át a szelíd habokat.
Felsejlenek tünedező világok, az álom
tollait zöldre festi a kusza Karib-este,
a pálmafák lombja meg sem moccan, tüzel a nyár,
forró homokon ugrál a pillanat.

 

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN: ÖTCSILLAGOS LUXUSVERS

 

KÖLTÉSZET


Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe. 
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk 
csendes kétkedése, romjain havas öröm.

 

LÉTÜNK PORA: BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN VERSEI

 JÁTÉK

Villámot vet a bizalom. 
Hagyom.
Játszik a gond a falakon.
Csacsog.
Kit vad láz régen éget,
Vacog.
Hegy mélye tárja garatját.
Rabol.
Ár emel fel a magasba.
Haboz.
Édes a sorsom, hazugság.
Tarot.

Meleg este, telihold; Két miatyánk; A vak, aki látta a halált – novellák

 

Az öregasszony sietve érkezett a paplakhoz. Bement a beteghez. Elmondta kétszer a Miatyánkot. Végezetül lehajolt a füléhez s belesúgta: ha segít, jó, ha nem segít, az is jó. A padre szeme felpattant az ismerős szavakra, véget nem érő kacagásban tört ki. Felszakadt torkában a tályog.

 

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN

LÉNÁRD-NOVELLÁK, 2.

 

 

Lénárd-novellák

 A közeljövőben jelenik meg új prózakötetem. A rövid történeteknek – párperceseknek – színtere ezúttal a brazíliai őserdők peremvidéke, ihletőjük Lénárd Sándor ott született önéletrajzi műve, a Völgy a világ végén.  Az alábbiakban két szemelvény olvasható készülő könyvemből. 

 

Böszörményi Zoltán: Regál - részlet

Úgy teszek, mintha észre sem venném a két előreálló szuvas fogát. 
Arcomhoz hajol. Érzem áporodott, fokhagymaszagú leheletét. 
Szúrós tekintetét a szemembe fúrja, mint aki ki akarja égetni világát.
Nem mozdulok. Tűröm, hogy szavaival korbácsoljon, a szívembe röpítse gyűlöletének nyilait. Megbénítsa akaratomat, elszívja maradék bátorságomat, a félelem lavináját zúdítsa rám. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ezt akarja. 

Majorana helyzetjelentése a tökéletes boldogságról – versek legújabb kötetemből

 

A testemből vétetett teher vagy, 
űrben száguldó fémes kacagás,
rügy a halhatatlanság színpadán.

 

Félelmetes erőm, mégis kevés,
segítsed át az idő tutaján
lelkemet, tisztító felismerés.

 

 

 

 

 

 

 

Novella

A TEMETÉS

 

− Apát nem is ismertem. Csak te mondtad, hogy szeressem, mert az apám. Aki szeret, az törődik veled, játszik, elvisz a sportpályára, vasárnap pedig futballmérkőzésre. Viktort is elviszi az apja, pedig nem is laknak együtt. Hallod, mit mondok?

MAJORANA: ARS PRAGMATICA

Kétségbeesés? Micsoda éj!

Simuljanak ki ráncaink,

Jöjjön kábulat, tömény kéj,

Nézzünk túl a kor átkain.

Tartalom átvétel