Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

A Napsugártól a József Attila-díjig

Irodalmi Jelen, 2012. március 25., Boldog Zoltán

Amikor a József Attila-díjasok névsora megjelent sajtóhírként, az állt a neved mellett: író, költő. A líra előbb kapott szerepet az életedben, hiszen 1979-ben jelent meg az Örvényszárnyon és 1981-ben a Címjavaslatok. A prózaíró viszont csak 2005-ben ébredezett benned. Mi motivált, hogy kipróbáld magad a prózában is?

 

Nem tudom, mi volt először, a líra vagy a próza. Az én esetemben az írás. Tizenegy évesen mindkettővel próbálkoztam. A kolozsvári Napsugárban verset és prózát is hoztak tőlem. Lászlóffy Aladárnak verseket vittem, Fodor Sándornak és Bálint Tibornak pedig prózát. Tizenöt-tizenhat éves koromban a próza érdekelt jobban. Számtalan novellát írtam. Húszévesen megszületett az első regényem. Egy évre rá elégettem. Nem tetszett. Talán ezért folytattam a versírást. Akkoriban jelentkezett az új Forrás-nemzedék. Serkentőleg hatottak rám Farkas Árpád, Király László, Kenéz Ferenc, Csiki László, a fiatalabbak közül Szőcs Géza, Balla Zsófia versei.  Lázas türelmetlenséggel olvastam Nagy Lászlót, Weöres Sándort, Juhász Ferencet. Kolozsváron pedig ott volt Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár. Elemista koromban Arany János Toldijával aludtam el minden este. 

Böszörményi Zoltán az Irodalmi Jelen egyik rendezvényén

 

Jelenleg melyik a fontosabb, a líra vagy a próza?

Nincs sorrendem. Mondanivalóm szerint választok a két forma között. Az utóbbi években azonos számú vers- és prózakötetem jelent meg.  

 

Számtalan versed született az úgynevezett Majorana-ciklus manapság is bővülő részeként. Miért volt szükséged Majorana alakjára? Mennyiben tekinthető az alteregódnak?

Majorana én vagyok. Nem nekem, neki volt szüksége rám. Tovább akart élni általam. Nem tiltakozott, amikor a nevében nyilatkoztam meg.

 

Feltűnően ingázol a kispróza és a nagyregény között. Mindenképpen be kellett szakítani az asztalt egy vaskos művel, vagy valami más késztetett a nagy forma kipróbálására?

Ha Az éj puha testére gondolsz, meg kell vallanom, elkapkodtam. Az asztalfiókban kellett volna őriznem évekig, időnként elővennem, s dolgoznom rajta. Az elmúlt évben átírtam. Rövidebb lett, tömörebb, kifejezőbb. De még mindig nem vagyok maradéktalanul elégedett vele. Az újabb változatot, remélem, nem szúrom el. Nincs is minek. Egy újabb nagyregénynek a tervezete is körvonalazódik bennem. Ha lesz elég lelki nyugalmam, megírom. Ez Míg gondolom, hogy létezem (Vanda örök) folytatása lesz.

 

Főszerkesztőként, olvasóként nagyon érzékeny vagy a helyesen formált magyar mondatokra, a pontos, eltalált kifejezésekre. Milyen egy jó magyar mondat?

Érthető, tiszta, veretes. Ha valaki elolvassa, nem kell gondolkodnia, hogy mit akar mondani az, aki leírta. De az irodalom nem csak ilyen mondatokból áll. A szövegnek nem csak szemantikája van, hanem hangulata, ereje, dísze, érzelmi, gondolati, eszmei töltete. Néha nehéz mindezeket közös nevezőre hozni. Más-más funkciója van a mondatnak az esszében, a kritikában, vagy egy tudósításban. De mindez magától értetődő.

Felolvasás a Zsivágó Kávézóban

 

Legújabb, Füst című köteted a Könyvhétre jelenik meg, és bizonyos pontokon kapcsolódik Lénárd Sándor alakjához. Hogyan találkoztál írásaival, és miben hatottak szövegeidre?

Nem kapcsolódik Lénárd Sándor alakjához, hacsak annyiban nem, hogy a novellafüzér témáit a Völgy a világ végén című esszéregényéből kölcsönöztem. Egy-egy mondat, poén, ki nem bontott sztori csattanója adta az ötletet. A regényre Hudy Árpád kollégám hívta fel a figyelmem. A tavalyi Könyvhéten együtt szemezgettünk a Magvető Kiadó könyvei között. Ő talált rá. „Ezt feltétlenül el kell olvasnod” – mondta. Szeptemberben a kötetet magammal vittem Barbadosra. Kis aranybányát találtam benne. Ennek a bányászásnak az eredménye lett a Füst. Írás közben segítségemre volt az is, hogy évekkel ezelőtt bejártam Brazíliát. A Halálos bűn című novelláskötetben van is egy írásom, amelynek épp ez az ország a témája.

 

Mi vezérelt akkor, amikor a Nyugati Jelen című napilapot létrehoztad? Hogyan kapcsolódik egyáltalán az irodalmi tevékenységhez egy napilap alapítása? Ha néhány mondatban össze tudnád foglalni az Irodalmi Jelen szerkesztésének főbb irányvonalait, melyek lennének ezek?

A Nyugati Jelent még gyáros koromban mentettem meg. Épp csődben volt. Fájt a szívem, ha arra gondoltam, hogy megszűnik a magyar napilap Aradon, szülővárosomban. Valamikori elődjénél, a Vörös Lobogónál, hét évig korrektorként dolgoztam. Ezért a kettős okért vállaltam a tulajdonjogot. Ha visszatekintek, áldom a sorsot, hogy így döntöttem. Erdélyben nagyon kevés magyar nyelvű napilap maradt 1989 után. Szegényebb lett volna a szórványban élő magyarság. A magyar sajtó jelenléte nyomós bizonyíték arra, hogy vagyunk. Mivel minden valamit magára adó napilapnak van kulturális melléklete, 2001-ben megalapítottuk az Irodalmi Jelent. Egy évig Hudy Árpád volt a főszerkesztője. Tőle vettem át a lap irányítását. Megalapításakor az IJ partiumi szerepet vállalt. Az ottani irodalmat akarta közvetíteni. (A Nyugati Jelen Arad, Fehér, Krassó-Szörény, Hunyad és Temes megyékben jelenik meg.) Kányádi Sándor akkoriban örvendezve újságolta ismerőseinek, irodalmi lap alakult Aradon. Ő tanácsolta, bővítsük a kört. Akkor vállaltuk fel, hogy a teljes magyar nyelvterületen, az egész világon élő magyar íróknak leszünk a szócsöve.

 

A József Attila-díjat tudvalevőleg barátodtól, Szőcs Gézától vetted át. Nem érzed ezt visszásnak és összeférhetetlennek?

A József Attila-díjat dr. Réthelyi Miklós miniszter úrtól vettem át. Jobbján valóban ott állt Szőcs Géza államtitkár úr is.

Az Írók Boltjában

 

Mi a véleményed arról, hogy Szőcs Géza államtitkár hat nevet megváltoztatott a szakmai szervezetek listáján, amely a József Attila-díjra jelöltek névsorát tartalmazta?

Az Irodalmi Jelen az elmúlt héten számos anyagot, interjút, nyílt levelet, minisztériumi közleményt, több jegyzetet is hozott a témával kapcsolatban. A Magyar Narancsban, a Népszabadságban, s tudtommal több napilapban is foglalkoztak az eseménnyel. Köszönöm a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának a támogatását.

 

Mi állhat annak a hírnek a hátterében, hogy az E-MIL listájáról, amelyen a József Attila-díjra jelöltek névsora szerepelt, múlt évben végül kihúzták a neved?

Tudtommal nem húzták ki, még egy jelöltet tettek hozzá.

 

Melyikben érzed inkább otthon magad: az erdélyi irodalmi közegben vagy a magyarországiban?

Számomra egyetlen magyar irodalmi közeg létezik. Ebben otthon és, köszönöm, nagyon jól érzem magam.