Sorsom fordulópontja: 1984. április 11.

Ma negyven éve annak a napnak, amikor a bécsi Swechat repülőtéren felültem a Torontóba tartó Canadian Pacific narancssárga repülőgépére. Egy új, leendő haza, egy új megpróbáltatás, sorsomnak újabb kihívása felé. Két regényemben örökítettem meg azokat a pillanatokat. Az egyik Regál, a másik Az éj puha teste címmel jelent meg. Nem tudatosult bennem, hogy a magyar költészet napján történt velem mindez. Mint ma, a világ ugyanolyan képlékeny és lelketlen volt. De élt bennem egy hajtó és akaraterő, amely annyi viszontagságon és megpróbáltatáson túl az akkor még létező amerikai álom felé röpített. A végkifejletet még nem sikerült megírnom. Még dolgozom ezen. Most ízelítőt nyújtok abból az időből. A regények remélem, még megvásárolhatók.

TERASZOM KORLÁTJA FELETT KOLIBRI VERDESI SZÁRNYAIT

Isten megteremtette a világot, / de sohasem mondta, / hogy műve készen,

Az őrnagy, aki nem találta meg hazáját

Az Irodalmi Jelen Arcot a versnek című rovatában Petőfi Sándornak írt el nem küldött levelem olvasom fel.
Fohász

Fohász

A tökéletesen megvalósult / valóság vagy, / benned rejlik / a mindenség lehetősége: / a vágy,