Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

A völgy

  Szőcs Henriette -  http://www.barkaonline.hu
 
Először megijedtem az alcímtől, aztán kiderült, Lénárd Sándorra utal, az orvosra, aki az ötvenes évek elején vándorolt ki Brazíliába. Az utolsó polihisztorok egyike volt, a gyógyítás mellett kitűnően zongorázott, templomban orgonált, latin nyelvű irodalmat fordított.
 

 Könyvét saját tusrajzaival illusztrálta. Donna Emma-völgybeli gazdaságát a brazil rádió Bach-versenyén nyert pénzből vásárolta meg. Egy fa lombkoronája közé épített házban élt. Ezen a ponton beugrott egy riportfilm, a tévében láttam valamikor. Róla és a „láthatatlan házáról” szólt. Megnyugodtam, mégsem vagyok teljesen tudatlan.

 Az utószó magyarázata szerint Böszörményi Lénárd Sándor Völgy a világ végén című regényéből vette szereplői család- és keresztnevét, az ott néhány sorban említett történeteket bővítette novellává, a Lénárdtól vett vendégszövegeket dőlt betűvel jelölte. Nincs túl sok ilyen mondat. Ha nem ismernénk az előzményeket, a Füst akkor is érthető lenne. Böszörményi, folytatva a Halálos bűn című könyve egyik novellájának témáját, kiválóan megteremti a miliőt, egyértelmű, hogy Dél-Amerika eldugott, zárt völgyében járunk, ahol négy dolog fontos igazán: a munka, a család, az ösztönök és a cachaca, a maniókagyökérből készített pálinka. Mintegy mellékesen bepillantást nyerhetünk a bevándorló lét nehézségeibe, a beilleszkedés megpróbáltatásaiba, melyben mindkét szerzőnek része volt. Ezért ezeket a sorsokat nagy empátiával ábrázolja Böszörményi, mint például A fehér mázas szívek című novellában: „Gyermekkora jutott eszébe. A forró nyarak és a hóborította karácsonyok. A Duna-parti séták ősszel, a bágyadt napsütésben. Messzinek és mégis karnyújtásnyira érezte őket.

Annak ellenére, hogy a huszonegy novella története mind a fenti toposzokról szól, mindegyik más és más. Megkülönbözteti őket a különböző elbeszélési mód. A cím a kötet vezérmotívuma, a főszereplők terve rendre füstbe megy, köddé válik, aztán az események végén rájövünk, hogy ez nem is akkora baj. Másrészt gyakran szerepel a novellákban a tűz, a tűzrakás helye, például a máglya (A tűzből született), a sparhelt (Fehér mázas szívek), a kemence (Tizenöt kenyér).

A novellák klasszikusak, mind felépítésükben, mind nyelvezetükben. A rövid prózai műfajnak megfelelően hangsúlyos és fajsúlyos mondattal indulnak („Tanulni szeretnék! – dobbantott a kamasz.”, „Álmában dögkeselyűket látott.Két légy keringett az asztal körül.”), kevés szereplővel mesélik el a történetet, s lezárásként csattanó található. Egyik kedvenc novellám,A gorillaképűek befejezése: „gorillaképűnek tituláltál. Nemcsak engem, a lányainkat is. Azon keseregtél, hogy az ördög sem veszi őket feleségül. De ők már kirepültek a fészekből, én maradtam az utolsó gorillaképű a családban. Ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy elhagylak. Holnap megkapod a válókeresetet. Jó éjt, kedvesem!

A szöveg korhűen archaikus, rövid, tömör, egyszerű mondatokkal, de néhol azért előbukkan Böszörményi költői énje, mint például A tűzből született című novellában: „Az erdő ijedten némult el. A hold udvarában szárnyát rezgette egy felhő.” A szövegek jellemzője a túlfűtött erotika, azonban ezt az író számomra túlságosan szégyenlősen meséli el: „A sátrakon túli bokrok mögé bújtak. Mint éhes vadmacskák falták egymást. Frida akkor éjjel veszítette el a leányságát.

Füst minden novellájának középpontjában egy nőalak áll. Az ő boldogságukon, szenvedésükön, gyarlóságukon, ravaszságukon, helytállásukon, önmegvalósításukon keresztül mutatja be Böszörményi az egzotikus, fülledt, elhagyatott, világvégi brazil völgyet.

A novellák hangulatát kiválóan kiegészítik, elmélyítik Részegh Botond gyönyörű illusztrációi, kompenzálva ezzel a kevésbé tetszetős borítót.