Böszörményi Zoltán blogja

Hogy örvendtem-e az ohaiói, texasi, Rhode-Island-i győzelmednek? Végtelenül! Tiszta szívemből. Neked drukkoltam végig, kedves Hillary.

Reggel, a megszabott időben, mindnyájan az udvarra sereglettek.

Heten voltak, de nem gonoszok.

Belefáradnak-e az istenek saját hatalmukba?

Az író olyan, mint a napi hírek. Hullámzó, csapongó, feszültséggel teli. Állandóan lesben áll, hogy rajtakapja a valóságot valamin, amit aztán saját laboratóriumában feldolgoz, megmunkál, újra formál, tovább gondol, kiagyal.

Nietzsche Wagner A művészet és a forradalom című írásának elolvasása után a következőket jegyezte fel: „Le a művészettel, amely bensője mélyén nem a társadalmi forradalomra, nem a nép megújítására és egyesítésére törekszik”.

Majdnem nyolc évvel ezelőtt a világ elborzadva és meghökkenve vette tudomásul, hogy a korlátlan lehetőségek országában az is lehetővé vált, hogy az elnökválasztási szavazatokat ellopják, eredményét megmásítsák, lehazudják, azaz becsapják az amerikai népet és a világot.

Ha van mennyország, akkor Lantos Tamás biztosan ott van már. Az amerikai kongresszus tagja volt, tizennégyszer választották újra.

Írás közben vettem észre, mennyire másként alakul át a valóság és a képzelet izzasztókamrájában egy-egy megtörtént esemény, hogyan válik meseszerű álommá, megfoghatatlan, képlékeny valósággá, folyékony idővé. 

Az egyik sráctól megtudtam, hogy Montrealból jöttek, s ott most mínusz 29 Celsius-fok van. Még hallani is rossz volt, nemhogy megélni azt a hideget. Egy másik fiataltól, aki társával valamin civakodott, megkérdeztem, mi történt Noriegával. Az amerikai hadsereg megszállta-e Panamát? „Mi történt Noriegával?” – kérdezett vissza szinte kiabálva a srác. „Talán azt kéne megkérdezned, mi történt Romániában?”

Kányádi Sándor, kedves költőbarátom szokta ezt tenni, csak azzal a különbséggel, ő már előre tudja, hol mit kell keresnie. Ha új könyvéből ajándékoz, tollat vesz, s a már kívülről ismert oldalakon belejavít a szövegbe