Az elmúlt év decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán francia nyelvű verseskönyve. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta.
Jegyzetek Böszörményi Zoltán Far From Nothing ([Vanda örök] Exile Editions, Toronto, Canada, 2006) című regényéhez
A könyv eladási grafikonja érdekesen alakult megjelenési helyén, vagyis Magyarországon. A kezdeti emelkedés után egy-két hónapos esés következett, majd az eladások ismét megugrottak, és a regény hamarosan elérte a sikerkönyv státust.
Az Aranyvillamos és a szonettkoszorú váratlan erejű és váratlan fogalmazású költemények gyűjteménye. Ereje a szenvedély szelíd képeiben rejlik, amelyek összefoglalják és szerelemre hívják az imádott nőt.
Jellegzetesen – vagy sajátosan – férfi-regény. A dantei életút felén túl levő 35 éves Rudolf a gépkocsi-szalonban autók eladásával és lízingelésével foglalkozó a középrétegbe tartozó menedzser, sem nem gazdag, sem nem szegény, nyolc éve nős, fia hétéves.
(Böszörményi Zoltán, Vanda örök, Ulpius-Ház Könyvkiadó, Bp., 2005.)
„Visszatérek a papírjaimhoz. Felötlik bennem, hogy effélékkel Vanda szórakozik. Felhív valakit, majd hirtelen mozdulattal lenyomja a vonalmegszakító gombot, és azon vihog, hogy milyen jól átverte az illetőt, aki aztán találgathatja, vajon ki kereste.
Haklik Norbert Még Vanda sem örök Yuppie-élet egzisztencialista szemmel Ha zuhanással álmodik az ember, valami rossz történik vele a munkahelyén, az egyetemen vagy a szerelemben – morfondírozik Böszörményi Zoltán Vanda örök című regényének főhőse az első fejezetben.
„Sokan fogják szeretni, és lesznek, akik utálják. A kettő között senki sem lesz.” Mikor kezembe vettem a könyvet*, a hátlapon Ferdinandy György író pár szavas ajánlóját olvastam el legelőször. Majd rögtön ezután kivették a könyvet a kezemből, és amikor visszakaptam, csak ennyit fűztek hozzá: „Nem rossz könyv, de nem biztos, hogy elolvasnám másodszor.” Na most, akkor mi van? Ez a vélemény nem a kettő között van. Nézzük meg közelebbről, kinek van igaza.
Böszörményi Zoltán első regénye kifejezetten olvasmányos könyv. A Vanda örökcímű írás naplószerűen követi nyomon egy fiatalember történetét, pontosabban annyit belőle, amennyit szükségesnek ítél a szerző ahhoz, hogy – és itt jön a csavar. Megértetésről, bemutatásról beszélni didaktikai célú írásra utalna. Na de ki mondta, hogy nem ilyennel van dolgunk?
(Böszörményi Zoltán, Aranyvillamos, harmadik szakasz, Kalligram, Pozsony, 2004)
„Ez kérlek, nem Nemo kapitány járgánya,
kényelmes kajütje, nem lebeg óceán
vizében, mindennapi gondokat nem old meg,
szürke napok gondja a tükrében,
úgy történik minden, mint egy Hauff-mesében.”
(Szürke napok gondja a tükörben, p. [24])
Kettő
Böszörményi Zoltán és Barak László könyveiről
Két fehér súly
(Pilinszky János: Kettő)
Van, aki olvas verseskötetet. Olvas és ír, kissé az ügymenettől elfáradt versrovat-szerkesztők szerint jóval többen írnak, mint olvasnak, noha ez is csak úgy mehet, mint például a futball (meg például az élet): először beleolvasod magad, amihez aztán oly heves mű-kedvvel fogsz, hogy már soha nem is bírsz kiszakadni.
|
