Publikáció

Kapható a könyvesboltokban, megrendelhető a www.ulpiushaz.hu
és a www.bookline.hu honlapokon.

Tamás kivándorló, akihez új hazájában odaszegődik a szerencse, Walter, a hírlapíró és képviselőjelölt személyében. Tamás munkát kap egy szállodában, és minden törekvése, hogy maga után hozhassa családját...

Kapható a könyvesboltokban, megrendelhető a www.kalligram.com és a www.bookline.hu honlapokon.

„Ez az Aranyvillamos, vágyak és álmok veszélyes járgánya. / A múltból előbukkanó sikerek, bukások dicsősége, tana. / Utazz velem, lehet ez gyógyszer, kikevert méreg kátránya, vagy / Kétely, melynek mézes diadalát ajkad újra kóstolja”

2007 decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a francia nyelvű verseskönyvem. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta.

A 35 éves Rudolf menedzser egy autószalonban. Felesége, Malvin a ruhatisztítóban dolgozik. Nem képesek kilépni az ördögi körből: a jobb megélhetés reményében látástól vakulásig hajtanak.

Böszörményi Zoltán újabb verseskötete egy lírai szonettkoszorú, melyben a költő az örök témát, a szerelem különböző fázisait jeleníti meg.

Az Aranyvillamos szerzőjéről tudni lehet: egy kortárs Odüsszeusz, akinek élete több kontinensen, számos országban zajlott, s kijutott neki oly rosszból és oly jóból, mint keveseknek.

A kompozíció zenei finomsága, a motívumok, a kisszerkezetek, a hanghatás hivalkodás nélküli kidolgozottsága jellemzi a kötet verseit. E versek állapotjelzések, melyek a kötetlen forma, a gondolatiság, a meditatív megközelítések felé mozdítják el Böszörményit.

Elindul az első aranyvillamos: „az imént öntötték ki / a harangot / még forró / és hangtalan / de a mesterek máris körülállják / vésik / fúrják / csiszolják / tanítják mindarra / amit egy becsületes harangnak / tudnia kell / de ő / türelmetlen / már indulna / a toronyba / kongani” (A harang)

„Európa jelentkezik / több nyelven szólal meg a lényeg / XVI. Lajos kuglizni jár / Mozart zenélni tanul / Napóleon pár napja szótlan / folyik a per Josef K ügyében / Joyce a tükörben nézegeti magát / befejezetlen mondatokat számol Déry / s míg nagy a rend / Nyugaton a helyzet változatlan / még nincsenek Európában / a legújabb atomfegyverek” (Kapcsolnak)

„Pipacsot rajzol a dél / zajban forr a rét / rámruházza ragyogását / rám / ki habzó lovon nem utaztam / örvényszárnyon nem siklottam / a színek álmát ki sem aludtam / melegét ki sem nőttem / csak döbbentem / ha felpofozott a valóság / ha megégettek a szimmetriák / ha szóval lázadtam / szavaim ellen / ha ököllel rontottam szívemnek / s mint hatalmas dobot / vertem / ütöttem” (Örvényszárnyon)