 Az egyik legérdekesebb fejezete a kötetnek a Szilánkok. A miniatűr versek formailag a szilánkosra tört gondolatok képzetét keltik. Vannak közöttük posztmodern epigrammák: „ki / megméretkezni / kész / harcban áll / szüntelen” (A harc), gondolat-szösszenetek, gnómák, nyelvi sziporkák: „egy lakható versben/ otthon érzi magát / minden gondolat” (Otthon), paradoxonok: „az öröklétnél / semmi sem / fontosabb / csak az / öröklét” (Fontos), régi bölcsességek felülírásai, almanachlíra-utánzatok: „a Tiszán / a szerelem / kompja / téged is / áthozna” (Vágy), önreflexiók, szentenciák, evidenciák, bölcs tanácsok, különféle rövid gondolatfoszlányok stb.
Okkal gondolhatja az olvasó, hogy valamennyi történet közös centruma egy-egy végzetes férfi–nő kapcsolat. A regényalakjai nem paradicsombéli Ádám-Évák. Az író nem tagadja, de nem is igazolja tilalomfák semmibevételeit. Élére állítja a bűnösség vagy ártatlanság kérdéseit. Regényeiben fokozottan élhetjük át, halálos vagy bocsánatos vétkekkel találkozunk-e?
2009. december, ÚJ FORRÁS 10/2009
A kritikusok már a két világháború között Joyce kapcsán a regény haláláról cikkeztek, azzal érvelve, hogy a modern regény elérkezett önön lehetőségei szélső határához, nincs tovább. De ha ezzel szemben azt nézzük meg, hogy mennyi minden következett még azután, akkor azt is látjuk, hogy a modern regény megújítása egy olyan folyamat, amely távolról sem zárult le, s minden valamirevaló író újra nekifut a lehetetlennek, s megkísérli, hogy e képlékeny formát újra átszabja s a maga igényei számára alakítsa át.
Te jó ég, hat és félszáz oldal! Mi tagadás, ez volt az első gondolat, ami belém villant, amikor kezembe vettem Böszörményi Zoltán új könyvét, Az éj puha testé-t. Tartottam tőle, miként fogom átrágni magam a vaskos köteten. De a terjedelem csak addig riasztó, míg neki nem fogunk az olvasásnak. Ha jó a kötet, már azért aggódhatunk, hogy hamar véget ér. Akkor úgy kell haladni, ahogy a kisgyerek Túró Rudit eszik: csigalassúsággal, hogy tovább tartson az élvezet.
Kritika Böszörményi Zoltán Az éj puha teste című regényéről (Ulpius-ház, 2008)
2009. május, KALLIGRAM 5/2009
Egy kiadói propaganda olyannyira képes tönkretenni egy regény befogadását, hogy a szakmájához némi lojalitással viszonyuló recenzens pironkodva meg sem idézi az ominózus reklámfogást, de jelentőségénél fogva tudomást sem vehet róla.
„Gyermekkoromban felköték
A színben egy nagy tökharangot”
---------------------------------------
„No, mondám, majd ha nagy leszek
Valódi harangot veszek
És azt egész nap kongatom
Saját kényemre, szabadon.”
„Így kongatom most untalan
E verseket – bár hangtalan.”
(Arany János: Naturam furca expellas)
Csütörtök, 2008. október 30.
Csütörtökön délután Budapest egyik patinás kávéháza, a Centrál galériáján lévő terem megtelt érdeklődőkkel Böszörményi Zoltán Az éj puha teste c. regényének bemutatójára.
A közelmúltban jelent meg Böszörményi Zoltán Vanda örök – Míg gondolom, hogy létezem c. regényének orosz nyelvű fordítása.
Az elmúlt év decemberében jelent meg Párizsban, a rangos L’Harmattan kiadónál a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán francia nyelvű verseskönyve. A néhány híján száz verset tartalmazó, La peau de rien (A semmi bőre) című kötet előszavát Michel Bénard költő, festő, a Francia Akadémia kitüntetettje írta.
Jegyzetek Böszörményi Zoltán Far From Nothing ([Vanda örök] Exile Editions, Toronto, Canada, 2006) című regényéhez
A könyv eladási grafikonja érdekesen alakult megjelenési helyén, vagyis Magyarországon. A kezdeti emelkedés után egy-két hónapos esés következett, majd az eladások ismét megugrottak, és a regény hamarosan elérte a sikerkönyv státust.
|
