Fellázadt szavak

Új fészket a fényűző szónak

Szenvedélyes szerelmes versek, megkerülhetetlen és tragikus történelmi témák, identitás, hazaszeretet, Ettore Majorana, a titokzatos atomfizikus-alakmás, levélvers Ady Endrének, Kavafisznak, Csoóri Sándornak, Thomas Mann-nak, Tamási Áronnak, Szőcs Gézának, Kondrád Györgynek, elbeszélő költemény egy kényszerleszállásról, létösszegzés, tájversek, egzisztencialista líra, mindez változatos stílusjegyekkel és gazdag formaművészettel – Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című kötete Márton László válogatásában a több évtizedes költői pálya sűrített lenyomata.
Varga Melinda: A regálbeli határ az ébrenlét és az álom mezsgyéje

Varga Melinda: A regálbeli határ az ébrenlét és az álom mezsgyéje

A modern pszichológiában gyakran találkozunk azzal az életvezetési tanáccsal, hogy mozduljunk ki a komfortzónánkból. De hogy mit is jelent ez pontosan, arról kevesebbet beszélünk, inkább csak súroljuk a felszínt. Új dolgokat kipróbálni, a monotonitást megtörni, elutazni egy másik országba nem a komfortzóna átlépését jelenti.
Tamási Orosz János „…a szabadságot inkább sóvárogjuk, mint megéljük…”

Tamási Orosz János: „…a szabadságot inkább sóvárogjuk, mint megéljük…”

Nevéhez szinte szállóigékké lett mondatok fűződnek, ami azt jelentheti: Böszörményi Zoltán már meglelte állandó olvasótáborát. Hogy hazájával is így van-e, azt nem tudom, hiszen például ehhez a mondathoz keserű személyes tapasztalatok vezethették: „Rágalmazni, alaptalanul vádolni, megsérteni valakit könnyebb, mint a valóságot megmotozni.” Bizony, így működik errefelé a világ, persze, nézhetjük ennek a jó oldalát is – egyedi, speciális, jellemzően e térségre vonatkoztatható művek születtek és születnek a „befogad és kitaszít a világ” megélt állapotából. 

Halandónak Isten

Szöveget másol íróasztalomra a napfény. / Naponta, tudatosan, / hátha egyszer végképp megfejtem szavait. / Halandónak Isten nem írt soha ily meghatóan.