Skip to Content
Böszörményi Zoltán.info

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN: ÖTCSILLAGOS LUXUSVERS

 

KÖLTÉSZET


Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe. 
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk 
csendes kétkedése, romjain havas öröm.

 

 

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN

ÖTCSILLAGOS LUXUSVERS

 

Lawrence Ferlinghettinek, abból az alkalomból, 
hogy előbb elfogadta, majd visszautasította 
a Magyar PEN Club 2012. évi 
Janus Pannonius költészeti nagydíját

 

Ez egy luxusvers. Ötcsillagos.
De nem szabad cigarettázni benne.
Kizavarták a hátsó ajtón, 
Bob Dylant és Ginsberget.
Énekelni viszont lehet:

      Minnesota
      Minden oda
      Sarasota
      Szar azóta

A hallban folyik a méz.
A fotelekben némán ül a tudat.
Úgy döntött, nem hasad
tovább.
Ma.
Kaukázusi kecskéket vonultatnak fel,
(ez is megengedett)
a napszél árnyékában. 


Tandori is unja már a xilofonfóbiás időt,
mégis a létről és az elmenésről vígan értekezik.
Minek pórázon tartani a mindenséget,
legyen fordítva,
az édesebbnél 
nincsen édes eb.

 

      szemek egén
      foltnyi egér

 

Itt a monomániásokat szeretik 
á la Hamvas
beépítik őket a falakba, a küzdőtérbe,
a képzeletnek jó falat.
Mi legyen a lidércekkel, kérdezik a hökkentek,
génjeiket át kell kódolni,
minek az a tömérdek régi halandzsa 
maharadzsa, legyen béke,
költözzön a falakba, öltözzön kamatba,
mily sóvár só vár.
(Itt bálványozható!)
Hadakozzatok!

 

Uovo strapazzato a konyha delikatesze.
Az illatra, mint a legyek,
a szalonba sietnek Manzonik és Flaubertek.
De mi legyen a lidércekkel, kéredzik a hökkentek.
Mangia!

 

És a többi, mit csinált?
A könyvtárban csücsült, Steinbecket olvasott,
„Mindjárt tudtam, hogy nem vagytok Oklahomából.
Valahogy furcsán beszéltek, sértés ne essék.”*

netán Móriczot.
      „A sok betyár kölök
      kidugott egy deszkát,
      annak a hegyébe
      kiállították.
-------------------------------------------
Nem jó, keresztülhúzta ezt is. 
– Maga verset ír?”**

s azon mulatott, 
hogy a dohányzóban sem szabad cigarettázni
(de fázni sem).

 

Aki unja a lenti békét, 
felszalad az emeletre,
nézze a CNN műsorát,
a széken kabát,
palack bor, 2010-es évjárat,
az ablakot kitárja, esőcseppek    
szaporáznak a szobába, mint morzejelek
koppannak a parkettán,
olyan erővel,
hogy felköltik a magányt
(talán).

 

Ebből a szögből nem látni Dante
szülőházát,
minek, tíz éve tatarozzák,
(hálóval vonták körbe)
csoki színű a múlt.

 

Késő emlék. Esték, hűs vonatok szele röpdös
törékeny szárnyakon múltba, szép feledésbe. 
Tartozunk néked eszmével, vérrel. Emelt főnk 
csendes kétkedése, romjain havas öröm.
Így álmodjuk a reggelt, állunk ormain, ájult,
vézna sugár, fény botladoz érvek ölében.

 

Emlék az est, felleg hűs vonata száll.  

 

      Hotel Patagónia
      udvarán magnólia.

 

A Torres del Paine lankáin lepihensz.
Az örök hallgatás lendület lesz.
A kirándulást fotón rögzíted.
Az álom bokrain tőr-tövisek.
(Ott sem lehet cigarettázni.)

 

Hát nem lehet, 
semmit sem lehet, 
sem úgy, sem másként
teremteni,
felesleges tiltakoznod,
úgy lesz és úgy sem, mint másként,
a politika nem úr feletted,
a szellem barikádjain a szó elesne,
Csezmiczei János sem hiába énekelte:
„Pannónia földje küldött zsenge koromban, 
onnan, amerre  – hogy majd a Dunába elvegyítse 
nevét és hullámait  – a kövér szántókat 
már csendesedő örvényléssel szeli át a Dráva.” ***

Magyar földön Hunniában,
magasra nőtt a humanizmus fája,
és a magyar dal sem zsenge, 
itt ülünk, 
bár megveretve,
Isten fényezi nevünk.

 

 


* John Steinbeck, Érik a gyümölcs, Benedek Marcell fordítása
** Móricz Zsigmond, Légy jó mindhalálig
*** Janus Pannonius, Guarino-panegyricus